Pontosabban fogalmazunk, ha azt mondjuk, hogy a város a lábaik előtt hever. Hiszen ők vigyázzák a kisváros történelmét és mindennapjait. A Várban magasodó szobraik örök jelképpé váltak.
fotó: MTÜ fotóarchivum
A régi piactérről, a mai Óváros térről macskaköves út vezet a Várkapun áthaladva a Várnegyedbe. Régi idők, filmbéli képek villannak be lovas kocsikról, sétapálcás urakról, régi polgárokról, akik itt éltek. Megmentett barokk épületek, sehol egy modern vonal, itt még minden olyan eredeti és a régi fényében ragyog. Rendezett, gondozott kapubejárók, érseki Palota, Gizella Királyné Múzeum. Háttal pénzt dobunk a mély várkútba és sóvárogva várjuk a szerencsét. Ó és a kilátás!
Alattunk a Benedek-hegy, innen fentről egy sziklafalú puha „kupac”. Megmagyarázhatatlanul vonz, oda le kell menni. Le is ereszkedünk az Ostromlépcsőn és már a kis hegyről tekintünk vissza a várpanorámára. Szent István Völgyhíd, László templom, Margit romok, mint kis ékszerek díszítik innen fentről az apró házikókkal teli „makett-várost”.
Ha lemegyünk a hegyről, az ország – mondhatom - legszebb sétányára a Séd-völgyébe érkezünk. Mellettünk patak csörgedez, rózsakert, buja növények és megannyi történelem.
fotó: MTÜ fotóarchivum
Kicsi Veszprém, milyen szép vagy! Őrizd kincseid!
